Katasztrófálisra sikeredett a tegnap este. Egyszerűen nem nagyon értem, mi ütött belém. Gáboron ugye végig ezt éreztem, hogy meg van rám sértődve. És úgy gondoltam, hogy ez egyáltalán nem jogos, nehogy már ne lehessen rossz kedvem a suli miatt. Egyébként most már úgy érzem túl is vagyok rajta, tegnap este nagyon nagy dráma volt. Az történt ugyanis, hogy számon kértem úgymond rajta, hogy miért nem hív fel, miután hazaért a munkahelyéről, ugyanis olyanokra van ideje és energiája, hogy másoknak szülinapi köszöntőt írjon, akit mellesleg alig ismer szerintem, engem meg, a SAJÁT BARÁTNŐJÉT cseszik felhívni csak utána 1 órával. Hát köszi mondom, nekem több se kell, ha épp pillanatnyi labilis idegállapotba kerülök, jött a lavina. Elkezdtem neki mindent mondani, hogy mi nem vagyunk összeillők, és néha ég és föld vagyunk, valamint, hogy nem egyeznek a céljaink. Na Gábort meg ezzel a "dumával" a világból is ki lehetne kergetni, mert elmondása szerint neki nincsenek álmai, ez egy hülye sablon duma lett mára. Igaza is van. Viszont az a mondat tetszik, hogy "Azért alszom sokáig, hogy álmodhassam az álmaimat" tetszik, és én is voltam már így, hogy azért aludtam sokáig, mert álmodni akartam tovább, nem is voltam már álmos. Szóval ott tartottunk, vagy tartunk, hogy szakítsunk. Kb. meg is beszéltük, hogy akkor aloha. És nekem rohadt szarul esik, hogy ő ilyen könnyedén feladná ezt az egész kapcsolatot. Azt mondta, még találkozni sem akar, azért, hogy ezek csupán személyesen is át legyenek még egyszer tárgyalva.
Miután leraktuk a telefont (kb. bírtam sírás nélkül a beszélgetést 1 órán á), szóval utána nagy sírásban törtem ki, és képzeletben a fejemet vertem a falba. Dehát most mit mondjak erre, kos vagyok b*ssza meg, ez jutott most hirtelen eszembe, ami tudom, hogy nem mentésg. De valahogy ez is egyre jobban jellemző rám, amiket a kosokról mondanak, fejjel megy a falnak, és iszonyatos érzelmi háborúkba tud kerülni magában, és az érzelmei vezérlik. Azt már eddig is tudtam magamról, hogy mindent elérek vagy megszerzek, amit akarok, mert addig nem nyugszom, amíg valami "nincs kipipálva". Az addig ott lebeg a szemem előtt, és minél hamarabb meg akarom szerezni.
Szóval éjszaka rájöttem, hogy hogy mondhatok ilyeneket egy olyan embernek akit SZERETEK. Igen, tényleg szeretem. Őszintén a szívemre teszem a kezem, úgy mondom ezt. Nasgyon jó ember. Imádom a jószívét. A különös életfelfogását. Azt, hogy ilyen okos, és ennyit olvas. A stílusát. A kisfiút benne, meg a férfit is (főleg). Azt is szeretem, hogy néha tunya, meg nem foglalkozik annyit velem, mert tudom, hogy attól nagyon szeret ő is engem. Ha főz nekem, csak egy teát is. Komolyan, az ő kajái a kedvenceim az anyukáméval egy sorban van kb, mert persze, hogy az "anyáé a legfinomabb" (a dédimamámé után:). Egyszerűen büszke vagyok rá nagyon. Szerintem soha senkire nem voltam még ilyen büszke a családtagjaimon leszámítva. És már bőgök is... de jó bőgve gépelni...
És akkor még a mai napomat le sem írtam. Szegedre vittem anyát. Iszonyatosan csúszósak voltak az utak, de mi zakatoltunk a nyári gumikkal. Kb. 60-70 volt az átlagtempó, még egy busz is mnegelőzött. Az első sikerélményem az volt reggel, hogy végre megelőzhettem egy Zsigulit Ópusztaszernél, amiben egy öreg bácsi meg egy néni ült. Vártam anyára 1,5 órán át, de már megszoktam. Bizniszeltem egyet, megvettem a Hilfiger zoknikát. Még jó, hogy szólt a csávó, akitől vettem, hogy nem igazán jó helyen parkolok, mert azok csakis és kizárólag bírósági parkolóhelyek, és kőkemény bírságot kaphatok. Szegényt ott is hagytam és szaladtam átállni egy másik helyre.
Miután végeztünk, Anya mondta, hogy meghív ebédelni a Tündérkonyhába, de mondtam, hogy inkább gyerünk az Árkádba. Na hát én úgy bezabáltam, hogy már rég éreztem ennyire tele a gyomrom. Pedig csak két rántott sajtot ettem sültkrumplival, tartással, meg uborkasalátával. Nagyon központi helyen van most nálam az uborka, tegnap is vettem egy üveg kovászosat, meg ma is nagyon jól esett. Csak nem vagyok én is terhes? ...Nem hiszem...
Végre valahára a drága anyukám vett magának két felsőt, és egész gyorsan végeztünk is vele. De ezt is csak a közelgő hétfői szülinapja alkalmából erőszakolta szerintem magára. Én is találtam két fekete felsőt, meg cicagatyát, ami nálam fogyó eszköz. Nagyon jó sztreccses, más, mint amik vannak, alig várom, hogy Gabinak megmutassam, nagyon szereti, ha cicagatya van rajtam. Ha farmerban vagyok mindig rám szól, hogy szerinte ez abszolút nem nőies viselet. Bár nem tudom ennek mi az oka, mert a legjobban meg talán azt szereti, ha adidas pulcsiban és edzőcipőben feszítek az általa annyira rühellt szőrmebunda miatt.
Hazafele már simán tudtunk jönni, sütött a nap. Én elszaladtam itthon a postára, hogy feladjam a csizmát, amit megvettek. Na de azt ugye bele kell rakni egy dobozba, a dobozt meg be kell csomagolni. Merthogy a Karácsonyra kapott nyomtatós dobozba fért csak bele. Bementem venni neki fehér nagy csomagolópapírt és a főutca közepén a kocsi hátsó ülésénél neki álltam dobozt csomagolni ollóval, ragasztószalaggal, alkoholos filccel...Sikerült feladni, remélem sikeresen célba ér.
Aztán irány Nagyi, kókuszos sütit sütni anya szülinapjára. Segíteni kell már neki, nem meri egyedül, és nem is bírja már gyúrni a tesztát a karjával. Így én csináltam ma ezeket, és élvezem is. Csak sajnos magamtól biztos hogy nem kezdenék el süteményt csinálni, meg tésztát gyúrni. Kíváncsi leszek, ez merre fog elbillenni, nagy sütödés leszek, vagy megveszem a pékségben. Végig arra gondoltam, hogy ebből holnap ennie kell Gabinak, át kell, hogy jöjjön, mert rendbe szeretném hozni. Csak attól tartok, hogy benne most egy iszonyatos nagy lyuk keletkezett a kapcsolatunkban. Én túl tudok lenni a dolgokon hamar, ő kevésbé.
Szappanadagolót is vettünk. Mindig néztem, de most úgy megtetszett. És 50% akció volt. naná, hogy visszük. Már fel is töltöttem. mi húgommal amúgy is ilyen folyékony szappan mániások vagyunk. Sminkelés után muszáj alaposan kezet mosni, különben kiszárad a kezünk nagyon. Úgy hogy most szupi lett minden. A világoskék kispárnáimat meg azóta is imádom. Íme egy kép róla. Szuper karácsonyi tányéralátéteket is vettem. De ez megy majd a stafirumba, vagy mibe. Amit összekészítenek a lányos anyukák az ifjú párnak, ha férjhez megy. :) 
