Reggel arra ébredtem, hogy iszonyatosan kell pisilnem, de nem mertem lemenni a galériáról, meg a többiek még aludtak. Miután felébredtünk, meleg szendót reggeliztünk. Én már régóta ki akartam próbálni, meg Gabival is beszéltük már, hogy nem vajalappal, hanem tejfölös alapúra készítjük el. Most így csináltuk, isteni volt, Tiszta krémes lesz az egész. Ezentúl csak tejfölös alapú meleg szendót fogok készíteni egy darabig- amíg meg nem unjuk. Mert ugye meglehet - mindent. 

      Összekészülődtünk, és elindultunk az IKEA-ba. Gyönyörű pelyhekben hullott a hó. A hőmérséklet viszont már nem volt olyan gyönyörű. Inkább fagymérsékletnek lehetne nevezni. Csak úgy tomboltak a mínuszok, nem éreztük a talpunkat meg az orrunkat. Végül nagyon jó volt az a pillanat, mikor beléphettünk az IKEA-ba. Jó meleg volt, le sem vettük a kabátot. És eljött a várva várt pillanat, ehettünk svéd húsfolyót barnamártással. A sorban kb. 30 percen át álltunk. kicsit sem bolondul meg a nép, ha egy menü 200 HUF. Sajnos mi sem vagyunk kivételek, főleg én. Aztán meg is bántam, hogy csak egy tányérral vettem, kettővel is simán meg bírtam volna enni szerintem, de jó is, hogy nem voltam olyan mohó. Meg most már kezdem magam rászoktatni arra, hogy úgy egyek, hogy nem eszem magam degeszre, hanem ez a 80-90%-os jóllakottság, hogy hagyjuk abba, amíg úgy érezzük jól laktunk. ímajd később megint egy picit. 

     Találtam anyukámnak is üvegtálat, ami jó lesz salátás tálnak. Bevásároltunk, majd bementünk a lövölde téri Lild-be Lasagne-t venni vacsira. Olyan jó volt felnézni a régi szobám ablakára, néztem néztem, addig amíg láttam, míg be nem kanyarodtunk a Dob utcába. Úgy volt, hogy este beülünk a Gong Caffé-ba, én ott még nem voltam, Évike szerint nagyon jó hely, ők mostanában oda járnak, és nincs is messze. Végül azonban úgy elpilledtünk, meg kicsit bennünk volt a másnaposság is, ez tagadhatatlan. Szóval otthon maradtunk, és megbeszéltük, hogy másnap délelőtt ülünk be inkább egy kávézóba a körúton. Szóval én most a kanapét választottam, és lenn aludtam.